Mik azok a mémek?
Az emberi agy kifejlődése lehetővé tette azt a kulturális fejlődést, amit végülis emberinek nevezünk. Eltanulhatunk másoktól bizonyos dolgokat, újra felfedezhetjük a működését, és használhatjuk más szituációkban. Az egyik legjobb példa a zene: észre sem vesszük, és már a legújabb slágereket dúdolgatjuk.
Tehát mi is a mém? Egy agyból agyba továbbított viselkedésminta. Vannak replikátorai és hordozói. A viselkedésminta a replikátor, és a hordozók pedig saját magunk vagyunk, miközben látjuk, halljuk, olvasunk róla, és akarva–akaratlanul átvesszük. A mémek sok hasonlóságot mutatnak a génekkel: megvan bennük a variáció (hiszen nem lehet kétszer ugyanúgy elmondani egy viccet), a szelekció (például vannak elfeledett találmányok), és a retenció (mivel a sikeres mémek öröklődnek, és ezáltal fennmaradnak).
Mindkét örökítő valójában utasításokat tartalmaz: a gén fehérje termelésére, a mém viselkedésformára vonatkozót. Míg a génnek a biológiai tökéletesedés, a mémnek a kulturális kiteljesedés a célja.
Mi a különbség a mém és a gén között?
A két örökítő közös tőről fakad, mégsem mondhatjuk, hogy mindenben megegyeznek. Hogy is egyeznének meg, hiszen akkor ugyanarról beszélnénk mindkét esetben. Mindkét örökítő a saját, pontosabban saját másolásának érdekét nézi: hiába a gén hozta létre a mémet (vagy inkább a gén fejlődése tette lehetővé), az agy mémjei utasították a géneket a nagyobb agytérfogat kialakítására. Hogy csak egy példát említsek, nézzük a környezetszennyezést! Míg az állatok és a növények a természettel összhangban élnek, az ember kiugrott a körforgásból: városokat, gyárakat épít, pusztítja a környezetet. Ezek a mémkomplexek (pl. a városok, autók, a műanyag, a pénz ideája) egyáltalán nem a génkomplexek (pl. az emberek), hanem csak és kizárólag a saját javukat szolgálják, és nincsenek tekintettel az eredeti örökítőre.
Az örökítőnek kizárólag egy dolga van: szaporodni.
További különbségeket is fel lehetne sorolni, de a lényeg megragadásához azok nem szükségesek.
Az ideák
Azok az örökítők, amik egymást segítve öröklődnek, jobban helyt állnak. Ezért azok a mémek (vagy akár gének), amik együtt jobban terjednek, inkább együtt terjednek el, mémkomplexet alkotva. Ezek a komplexek aztán szintén együtt terjedhetnek, egyre összetettebb rendszert alkotva. Ezeket a rendszereket nevezzük ideának.
A számítógép ideája
A számítógép az ember által eddig elkészített dolgok közül a legbonyolultabb, legsokoldalúbb. Bár fejlettsége meg sem közelíti az emberi agyét (többnyire azért, mert nem tudjuk pontosan, milyen felépítésűnek kellene lennie a számítógépünknek ehhez), de már sikerült egy jól működő modellt alkotni egy lehetséges számítógépről. Nagy valószínűség szerint ezeken az elveken alapszik az a számítógép is, amin a Kedves Olvasó ezt az eszmefuttatást olvassa: van benne csak olvasható memória, egy írható és olvasható memória, központi feldolgozó egység, háttértár, megjelenítő. Maga a számítógép ideája tartalmazza a felépítésének ideáját.
A szoftver ideája
A számítógépek leginkább variálható tulajdonságai a szoftverek. Tulajdonképpen a szoftverek maguk is utasítások arra nézve, hogy a számítógép mit csináljon. Ezek a tevékenységek (például hogy játssza el a legújabb slágert, vagy éppenséggel kapcsolja be a videófelvevőt) mind-mind mémek, hiszen valakinek az agyából ki kellett pattannia. Ám az egész irányítása egy olyan dolog, ami jócskán összetett. A programíróknak (programozóknak, tervezőknek stb.) ezeket az ideákat mind el kell sajátítaniuk, hogy képesek legyenek létrehozni a szoftvert. Ez a tudás a szoftver ideája, ami agyból agyba jutó viselkedésforma, tehát mém.
A szoftvermém
A számítógép akkor tölti be a feladatát, ha egy szoftver működik rajta. A szoftver nem mém; legalábbis nem olyan értelemben, mint az eddig említett dolgok. Hasonló, de nem ugyanaz. Hiszen nem agyból, és nem is agyba. Számítógépből számítógépbe. Tehát nem élőlények, hanem számítógépek közti sokszorosításról van szó. Kétségtelen, hogy a szoftver használata egy mém, és a terjedése szempontjából igénybe veszi azok használóit, de a szoftver maga nem az. Ez az elv ugyanígy működik a többi, szoftverként viselkedő számítógépes adatformára, mint például a manapság oly népszerű zenei vagy képi számítógépes formátumra. Az MP3, az Ogg, a DivX formátumok robbanásszerű terjedése kiköveteli az őket megillető helyet a szoftverek mellett. Így a szoftver és a szoftvermém fogalomba ezt is beleértem. Itt az ideje, hogy összevessük a többi örökítővel a szoftvermémet:
- a szoftver öröklődik: mint a mém esetében, itt is létezik termékmásolás és utasításmásolás. A mémek szempontjából a termékmásolás jelenti az élmény-alapú másolást (például dúdolgatjuk a slágert), az utasításmásolás során egy receptből dolgozunk (például a papírrepülő hajtogatása). E kettő öröklése között az a különbség, hogy míg az egyik veszteséges (mutálódik), a másik veszteség nélküli (lehet, hogy egy-egy leszármazott hibásan hajtja végre a viselkedésmintát, az annak leszármazottjának megvan a hibajavítás lehetősége). Ez a szoftver esetében is így van: az utasításmásolás magának a szoftvernek a másolása (ami veszteség nélküli), a termékmásolás pedig a látványból, a dokumentációból újraírt szoftvernek felel meg, ami mindenképpen mutálódik.
- a szoftver szelektálódik: a szoftverek életciklusa rövid: erre akár azt is mondhatnánk, hogy ezt a hardver gyors fejlődése okozza. Ám ez több esetben nem így van: legtöbbször a gyártó akar több bőrt lehúzni róla, és ezért egyre gyorsabban és gyorsabban dobja piacra az új verzióit. Ennek a kérdéskörnek a boncolgatása érdekes lehet, de egyáltalán nem vág a témába. Így maradjunk annyiban, hogy a fejlődés (ti. a számítógép fejlődése) hajtja ki az újabb és újabb szoftver ideákat, amiket a szoftvermémek vagy tudnak követni, vagy nem. Ha nem, akkor elbuknak.
- a szoftver csak a saját másolásával törődik: már említettem, hogy a szoftvermém "valódi" mémeket használva terjed, ami egybevág a gének mémek alá rendeltségével. A szoftver akármit teszünk, terjed, hiszen nem köthető egy bizonyos fizikai hordozóhoz. Egy ilyen szoftvermémet roppant könnyű továbbítani: egy zeneszámot akár már e-mail-ben is el tudjuk küldeni, CD-re tudjuk írni, vagy az Interneten terjeszthetjük. Természetesen az Internetet is a szoftvermém egyik utasítása a mémek felé, hogy még jobban tudjon terjedni. Ennek az ideának az egyik legjelentősebb vonulata a szabad szoftver, és a nyílt forráskód. Ezek ugyanis azt mondják ki, hogy a szoftver másolása az alaptermészetéhez illő, amit akár kötelezővé is tehetünk. A szabad szoftverhez mindenki hozzájuthat.
Hordozó vagy mém?
Ezek alapján a szoftvermémnek más jelentését is adhatjuk: olyan mémek, amelyek becsomagolják a mémeket, és tárolják, továbbítják. Ugyanez volt a célja a könyveknek, a CD-knek (vagy vegyük akár az ősét, a fonográfot), az álló és mozgó képeknek. Ezek mindegyike sikeres mém volt, és robbanásszerű fejlődést tett lehetővé. Nem lehet azonban elválasztani az örökítőket fizikai valójukban: ezek mindegyike hordozó, hozzá tartozó ideával. Akár mondhatjuk azt is, hogy a szoftvermém nem más, mint egy hordozó, amit kibontva megtaláljuk az eredeti mémet. Ám maga a hordozó is mémikus tulajdonságokkal bír: a szoftvermém anyagtalan. Kell hozzá fizikai hordozó.
A szellemi tulajdon ideája
Ez a fogalom a technikai forradalom elején kezdett elterjedni. Célja a pénz, illetve a gazdagság ideája fejlődésének elősegítése. A technikai forradalom fejlődéséhez a tőkefelhalmozás elengedhetetlen volt, aminek meg kellett teremteni az alapját. Nem kívánok újabb és / vagy jobb ötleteket adni a kapitalizmus helyett, de az belátható, hogy a szoftvermém másolódó természete nem egyeztethető össze a gazdagság ideájával. Hiszen a gazdagsághoz javak kellenek, amit mindenki által másolható mémekkel nem lehet megszerezni. A technikai forradalom is csak anyagi természetű dolgok sorozatgyártásával foglalkozott, és mostanában is csak a megfogható dolgokat lehet eladni. Pl. el lehet adni könyvet, CD-t, vagy DVD-t, amin/amiben megtalálható valami szellemi termék. Bár az emberek a szellemi termékért veszik meg, a fizikai hordozóról ítélik meg a terméket.
Például könyvet másolni nem könnyű dolog. Le kell másolni, a másolatot ki kell nyomtatni (ezt megteszi nekünk a fénymásológép, vagy egy szkenner és nyomtató, de milyen lassan!), és azt be kell kötni. Egy könyv kötés nélkül nem sokat ér.
A CD másolása már ennél sokkal egyszerűbb: ehhez leginkább egy számítógép kell, és egy ripper szoftver. Ezt akár ugyanúgy is le lehet másolni üres CD-re, aminek az ára általában az eredeti alkotás huszad része, ha nem kevesebb. Sőt, a zenei és képtömörítő eljárások már lehetővé teszik azt is, hogy egy CD-re akár tíz-tizenöt CD-nyi anyagot felvegyünk! Az ár így akár háromszázadára is visszaeshet!
Ez már egy olyan jelentőségteljes csökkenés, hogy óhatatlanul előfordul, nemritkán tömeges méretekben. Ez eredményezheti a megszorító intézkedéseket (ld. DVD titkosítás, amerikai DMCA törvény, európai EUCD), vagy a technológia olyan fejlődését, ami jócskán csökkenti az eladási visszaeséseket.
Természetesen senki sem hiheti, hogy a fizikai megvalósítás költségének csökkentése nagy előrelépés lenne: hiszen ha házilag huszadáért meg tudjuk tenni, akkor sorozatgyártásban maximum egy százada lehet a költség. Tehát marad a megszorítás. Ezen nincs mit csodálkozni, megtörtént már többször történelmünk során. Kepler, Kopernikusz, Galilei, hogy csak pár nevet említsek. A hatalom számára gyors a változás, ezért meg kell tiltani a szentségtörő nézetek terjesztését. Szentségtörőt írtam volna? Tehát ez volna a felvilágosodás óta az első fejlődésellenes lépés? Nem hinném, mindazonáltal azóta ez lehet a legnagyobb jelentőségű.
Tehát megállapíthatjuk, hogy társadalmunk elérkezett ahhoz a határhoz, amin ismét csak egy hatalmas áttöréssel lehet túllépni. Hiszen a felvilágosodáshoz is egy teljes garnitúra váltáshoz volt szükség a hatalomban. Nehezen elképzelhető azonban, hogy ehhez világháborúra lesz szükség. Azokat ugyanis a világpiac felosztásáért vívták.
Ám milyen határhoz érkeztünk el? A kapitalizmuséhoz? A világgazdaságéhoz? Nem valószínű. A közel-keleti terroristák az amerikai bekebelezők ellen küzdenek. A szabad szoftver és nyílt forrás mozgalom tagjai a szellemi tulajdonból szerzett tőkeszerzés monopol helyzetét kívánják kardélre hányni. A cégek próbálják uralmuk alá vonni az információáramlást a forrástól a fogyasztóig. Mindeközben folyamatos a harc a piac minden egyes talpalatnyi szegmenséért. Ez itt a sok kultúra, a sok mémkomplex harca egymás ellen, hogy az másolódjon, és ne másik. A mémek küzdelméből további mémek születnek, régiek elhalnak, de egy biztos: a mémek túl fogják élni.