A mindennapi kenyér

Avagy hogyan alakul egy fiú folyamatos szívások által emberré, programozás és kenyérsütés által

Írta: Nagy Balázs <i.am@js.hu>, 2002. január 21.
Frissítve: 2003. január 14.

Assembly

Hogy miért sütök magam kenyeret? Ez némi történetet igényel fiatal koromból.

Általános iskolás voltam, mikor elkezdtem a számítógéppel foglalkozni. Az egész tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy a nagybátyámtól (milyen furcsa, általában több nagybátyja van az embernek, mégis, ha egyikre hivatkozik, „a” nagybátyját mond) kaptam egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy „Ismerd meg a Basic nyelvet”. Ez egy elég érdekes könyv volt, hiszen az elejétől a végéig kézzel volt írva. Ráadásul csupa nagybetűkkel, és tele ábrákkal. Imádtam. El is képzeltem, hogy hogy is működhet egy számítógép, amibe valami modemmel kell bejelentkezni az otthoni teletype-ról, és nagyon megörültem, hogy apu munkahelyén a titkárnő épp egy ilyen eszközzel gépel. Papíron írtam programot, és meg voltam győződve arról, hogy egy bájtba akármennyi adat elfér. Aztán megszereztem az „Ismerd meg a Basic nyelvjárásait” könyvet, ami a Sinclair ZX81-ről és a Sinclair ZX Spectrum-ról szólt. Még talán megvan otthon az a fólia, amire rajzoltam egy Spectrum billentyűzetet. Biz' Isten, előbb tudtam használni a billentyűzetet (ami egyébként a rengeteg kurzor miatt elég bonyás volt), minthogy láttam volna egy élő Spectrumot.

Aztán mikor felsős lettem, egy barátomtól meghallottam, hogy a kémia tanárnő vezetésével számítástechnika szakkör indult. 2 Primóval és egy C16-tal, de volt valami. Aztán ugye ilyenkor az ember azt hiszi, hogy először bizonyítania kell, így leültem a gép elé, és kérésre írtam egy programot, hiba nélkül. Primóra, de hát aki ismeri ezeket a gépeket, az tudja, hogy a Primó egy Spectrum utánzat volt.

Ez a szakkör egész általános iskolámban elkísért, ahol egész jó eredményeket értem el. Azt hiszem, szerelmes is lettem a kémia tanárnőbe.

Aztán remek ismeretséget kötöttem a család egyik barátjával, akinek szintén Spectrum-ja volt. A közelben egy faluban lakott lányaival és mittudomén hányadik feleségével. A macskának elég volt, ha ránézett a gépre, és már kapott is egy pofont. Bezzeg én ott tanulhattam az első Spectrum-os dolgokat, és ha egy-két μMagazint nem sikerült beszereznem, ott mindig megvolt.

Eközben megkaptam életem első számítógépét: elmentünk Bécsbe, a Maria Hilfer Straße egyik remek boltjába, ami talán a Radio Budapest nevet viselte. Milyen furcsa, hogy magyarul beszélt az eladó. Huh, ez egy kicsit összefolyik, de azt hiszem, hogy ez később volt, mikor a Spectum 128-ast kaptam meg egy remekbe szabott borostyánsárga 12"-os monitorral. Mindenesetre a gép megszerzésétől kezdve egy barátommal gyártottam nyakra-főre a Basic programokat. A kedvencünk a lóverseny volt. Nyolc vízszintes vonal hét sávot jelölt ki, ahol egy-egy képpont volt a ló. Minden ciklusban véletlenszerűen ugrott egytől négy képpontig minden ló, és lehetett rájuk fogadni. Már csak Riskokó nevére emlékszem. Tehát kitanultam a Basic minden csínját-bínját.

Aztán egyszer csak kiderült, hogy van ám a környéken, a Panelosban Spectrum klub. Hohó, remek, minden hétfőn vittük a számítógépet, a monitorként funkcionáló kistévét, meg egy kiérdemesült magnót. Illetve az vitt, akinek volt ilyenje. Eleinte nekem még nem is volt gépem, de már volt egy rakás kazettám tele játékkal.

Aztán egymás után kiszállt az összes öreg róka, aki mind tudott gépi kódban programozni, és bármilyen programnak meg tudta mondani az örökélet POKE-ját. Így távozott Paál Dávid, Svarc, majd Enos is. Dávidnak jó haverja voltam, de Svarc volt az, aki miatt megismertem a Z80-as processzor rejtelmeit. Aztán mikor már kiszállt minden nagy ász (mind nagy koponya volt, így utólag csak annyi a bökkenő, hogy rossz lóra tettek), akkor elkezdtem én is gyártani a demókat. Voltak mindenféle scroll-ok, ráncigáltam a képeket, a Sinclair User Hogy a francba… c. rovatának első számú olvasója voltam, és már a kereten csináltam a flikk-flakkokat (ez nem C64, ahol kirakod a sprite-okat, itt összesen egy halt utasításod van, meg az assembly utasítások megadott CPU idői), mikor életemben először úgy éreztem, hogy lefölöztek. Pontosan a Players egyik programozója volt, név szerint Andy 'DM' Severn, vagy ahogy ő írta: &3. Nos, a becenevem családneve innen származik. A dolog roppant banális volt: előbb írta meg a pattogó scroll-t, mint én.

Tehát ott voltam rengeteg tudással a Z80 processzorral, némi Spectrum ULA ismerettel, és még mindig azt képzeltem, hogy ezzel az ismerettel rengeteg játékprogramot fogok írni, és ebből veszem meg a Ferrari-t.

Ki programozik Assembly-ben?

A végén már fejből tudtam egy kb. 30 bájt programot, amivel minden programot le lehet másolni Spectrum-on. Magam írtam. A Z80 kódtáblát kívülről fújtam (ami később persze jól jött a főiskolán). Ekkor olvastam egy cikket az akkor már halódó μMagazinban, ami talán már az Alaplap néven futott, ami a programozási nyelvek művelői, és az általuk szerzett-generált pizza közt volt.

Arra emlékszem, hogy akkor még azt sem tudtam, hogy mi a pizza. Mindenesetre megragadott az, hogy aki valami negyedik generációs programnyelvben írja a programot, az biztos csak házhozszállított pizzát eszik, míg a C programozó valószínűleg élesztőből, lisztből és vízből készíti az étket. A gépi kódban programozó valószínűleg a kovászt is maga készíti, és a komlót is, amiből a sört főzi.

A kenyérsütés

Az egész úgy kezdődött, hogy saját (értsd: nem lakik más itt) albérletbe költöztem. Itt aztán gyorsan kiderült, hogy van egy Hauser BreadMaster berendezés, amivel állapotát tekintve valószínűleg már a dinoszauruszok is kenyeret sütöttek. Innen-onnan körbejárva nem derült ki, hogy működik, és ezt az eszközt jó másfél évre félreraktam.

Aztán beszereztem egy Doktor Oetker-féle kenyérfélékről szóló receptkönyvet, amiben megismertem a liszt, a kovász, és egyéb dolgok rejtélyét, és voltak benne kenyérreceptek is.

Mondanom sem kell, a kenyérreceptek nem váltak be, egész addig, amíg szüleim meg nem vették a saját kenyérsütő gépüket. Nos, abban volt recept. Hol ment, hol nem ment. Otthon (szüleimnél) többnyire ment, itthon (az albéreletben) többnyire nem. A kenyér elfelejtett teljesen megkelni, és rendszerint megsülni sem volt ideje. Elkezdtem kísérletezgetni.

A programozásnál megszokott módszerekkel elkezdtem hibát javítani. A kiindulási alap az volt, hogy mivel a folyamatot tudom befolyásolni, valószínűleg ott van a hiba.

  1. Kísérleteztem az anyagok mennyiségével és hőmérsékletével. Számomra egyértelművé vált, hogy ez nem lehet a hiba oka.
  2. Gondoltam azt is, hogy biztos nem elég laza a liszt. Nos, nekem nem tűnt fel, hogy ha megszitálom a lisztet, akkor bármennyire is jobb lesz.
  3. Arra is gondoltam, hogy esetleg nem jól gyúrja meg a berendezés. Gyúrtam kézzel tésztát. Az eredmény szintén változó volt.
  4. Biztos ami biztos, a végén mindig a legnagyobb sütési fokozaton, és a leghosszabb programmal dolgoztam. Kicsit jobb lett az eredmény.
  5. A végén meguntam, hogy nem kel meg a tészta, és a sütés előtt közvetlenül leállítottam a gépet, kb. 20 percen keresztül minden percben 10 másodpercre bekapcsolva a sütést. Ezen idő alatt másfélszeresére kelt a tészta.

Kiderült hát, hogy a berendezésben van a hiba! Sebaj, úgyis költözöm, leadom a használhatatlan gépet, majd veszek másikat. Addig is, kitapasztalom a sütőben készült kenyérfélék rejtelmeit.

A recept

A géppel sütött kenyér alapreceptje a következő:

300ml langyos vizet,
1ek. ecetet,
2ek. olívaolajat,
500g lisztet,
2kk. sót
2ek. cukrot
helyezünk ebben a sorrendben a gép keverőedényébe, miután gondosan kitakarítottuk, és beleraktuk a keverőlapátot. A vizet akkor érzem jónak, mikor mutatóujjal megvizsgálva úgy érzem, mintha lázas lennék. Ez kb. 40-42 fok lehet, de úgyis elveszti a hőt a jóval hidegebb edényben. Ha rakunk még valamit bele (pl. őrölt lenmagot, vagy krumplit), akkor vegyük figyelembe annak víz- és szárazanyag tartalmát.
1/3 friss (~16g), vagy
egy 1/3 csomag száraz
élesztőt (bár a francia típusúból elég egy mokkáskanálnyi)
morzsoljunk vagy öntsünk a tetejére, ha a lisztben még nincs élesztő. Időzített programnál (pl. hogy reggelre legyen kenyér) nem érdemes élesztős lisztet, friss élesztőt pazarolni, nem beszélve a többi alkatrészről, valamint a bosszúságról, hogy már megint le kell menni a boltba kenyérért, meg a kamrába vésőért.
Ekkor beprogramozhatjuk a masinát. Elméletileg jó a normál program is, de én még csak a hosszút használtam csak, a berendezés hibás működéséből kifolyólag. Édes tészták készítésére (pl. kávéházi kalács) a több cukor / kevesebb só megoldás mellett a gyors program is hasznos lehet, mivel a cukor serkenti a héjképződést, és ekkor még talán nem kell dzsungel-jellegű kalácshéjat enni.
Egyszer csak a berendezés a nemzetközi kenyérsütőgépközti megállapodások alapján nyolc sípszóval adja tudtunkra, hogy most kell beszórni a magokat. Én három fajtát tartok otthon (len, szezám, és dió), de jó eredményeket értem már el napraforgó és tök megfelelő alkatrészeinek használatával is. Az ilyen sózott mogyoró és társai nem túl jók, használjunk natúr magokat. A dió egyébként pirítva jobb, ami valószínűleg igaz a többi magra is. Tehát 1-2 maréknyi magot bele is szórok a készülődő kenyérbe.
Aztán mikor másodszor is elkezdi keleszteni a tésztát a gép, a nagymamától kölcsönzött tollal kenjük be sós vízzel a kenyér tetejét (esetleg vagdaljuk be, ha úgy esik jól), és szórjuk be még egy kis maggal, ha így tartja kedvünk. Barátságos szokott lenni a szezámmaggal beszórt kenyér, de az igazat megvallva jobb szeretem, ha a zsömle van beszórva ilyen hívságokkal. A vízzel kenés arra jó, hogy jobban megtapadjanak a magok.
Mikor végre nekilát sütni a gép, élvezzük ki a kb. egy órát, hogy nem kell a berendezés kezét fogni. Mert mikor elhangzik a tíz sípszó, akkor nem tétlenkedhetünk: azonnal érdemes kivenni a gépből a kenyeret, nehogy vizes, puha héjú legyen. Ezután zsupsz bele az abroszba (az arab kenyér dióval, és abroszba csavarva készül ;-), ahol hagyjuk kihülni. Egy-két óra azért kell neki, de ha nem bírunk magunkkal, már fél óra alatt kihűl szeletelve. Bár akkor meg kiszárad gyorsan. Hűtés után pedig rakjuk azonnal a kenyértartóba. Az eredmény a finom, friss, ropogós héjú kenyér.
A kiszedés egy rakoncátlan dolog. Ha új a gép, akkor az a baj, hogy a kenyérben marad a keverőlapát, ha öreg, akkor az a baj, hogy a tengely és a keverőlapát közé sül a kenyér, és valahogy nem akar kijönni az egész az edényből. Szerencsére a még meleg kenyér sokkal könnyebben kiszedhető, és csak a keverőlapáttal lehetnek gondok. Azt pedig egy konyharuha, egy kiskanál, és az általános iskolában tanult egyszerű gépek ismeretével (ld. emelő) a keverőedény felsértése nélkül vehetjük ki a lapátot.

Látható, hogy az egyszerűbb kenyéren kívül reggelre nemigen fog elkészíteni semmit a jó berendezés, hiába volt ez írva a dobozra. Én ezért nem éjszakára programozom be a gépet, hanem munka után közvetlenül (kb. 5 órakor): így nem reggelire, hanem vacsira lesz friss kenyér, de reggelinek sem lesz rossz.

Kovász

Bár még magam nem próbálkoztam kovász készítéssel, predesztinálva vagyok rá, és a komlót is magam fogom megtermelni, ahogy régen olvastam.

Több fajta leírást találtam már kovász készítésére, de eddig két fajta látszott egyszerűen kivitelezhetőnek:

  1. lágy tésztát készítünk, majd lefedve, letakarva hagyjuk két napig pihenni szobahőmérsékleten. Ezalatt elszürkül és megkel.
  2. egy súlymértéket használva fele víz fele liszt keverékét készítjük el, amit egy napig letakarva, zacskóban tárolunk szobahőmérsékleten. Másnap ugyanennyi anyagot keverünk hozzá, és megint letakarjuk, bezacskózzuk. Harmadnap annyi anyagot adunk hozzá, amennyit eddig megevett, tehát két adag liszt és két adag vizet, és ezt eldolgozva megint állni hagyjuk egy napig. Az így készült kovász 1-2 hónapig eláll a hűtőben, és ha mondjuk 1/4-e van már csak meg az egészből, akkor a szükséges mennyiség pótlásával (hozzádolgozásával) egy nap alatt megint van kovászunk.

A többi hiányosságai (pl. nem kenődik a keverőtál oldalára annyi tészta, amit össze lehetne gyúrni, megmiegymás), és azon követelménye miatt, hogy már egyszer kellett lennie kovásznak, inkább kihagyom a listából.

Tapasztalatcsere

A kenyérsütési tapasztalataimat előszöris a szüleim Clatronic típusú készülékének leírásából szereztem, de rengeteget tanultam a forum.index.hu -> Konyhaasztal -> Mindennapi kenyerünk topicból is. Tapasztalataitokat, véleményeteket szívesen várom mind a fórumon, mind az én e-mail címemen is.

A többiek

Ha azt hiszitek, hogy egyedül vagyok az ilyen dolgokban, akkor a tévedés bizonyítására, és nem különben ezen más oldalak méltatására álljon itt néhány kellemes színfolt az internetes főzőcskézők számára: