A mindennapi kenyérAvagy hogyan alakul egy fiú folyamatos szívások által emberré, programozás és kenyérsütés által Írta: Nagy Balázs <i.am@js.hu>,
2002. január 21. AssemblyHogy miért sütök magam kenyeret? Ez némi történetet igényel fiatal koromból. Általános iskolás voltam, mikor elkezdtem a számítógéppel foglalkozni. Az egész tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy a nagybátyámtól (milyen furcsa, általában több nagybátyja van az embernek, mégis, ha egyikre hivatkozik, „a” nagybátyját mond) kaptam egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy „Ismerd meg a Basic nyelvet”. Ez egy elég érdekes könyv volt, hiszen az elejétől a végéig kézzel volt írva. Ráadásul csupa nagybetűkkel, és tele ábrákkal. Imádtam. El is képzeltem, hogy hogy is működhet egy számítógép, amibe valami modemmel kell bejelentkezni az otthoni teletype-ról, és nagyon megörültem, hogy apu munkahelyén a titkárnő épp egy ilyen eszközzel gépel. Papíron írtam programot, és meg voltam győződve arról, hogy egy bájtba akármennyi adat elfér. Aztán megszereztem az „Ismerd meg a Basic nyelvjárásait” könyvet, ami a Sinclair ZX81-ről és a Sinclair ZX Spectrum-ról szólt. Még talán megvan otthon az a fólia, amire rajzoltam egy Spectrum billentyűzetet. Biz' Isten, előbb tudtam használni a billentyűzetet (ami egyébként a rengeteg kurzor miatt elég bonyás volt), minthogy láttam volna egy élő Spectrumot. Aztán mikor felsős lettem, egy barátomtól meghallottam, hogy a kémia tanárnő vezetésével számítástechnika szakkör indult. 2 Primóval és egy C16-tal, de volt valami. Aztán ugye ilyenkor az ember azt hiszi, hogy először bizonyítania kell, így leültem a gép elé, és kérésre írtam egy programot, hiba nélkül. Primóra, de hát aki ismeri ezeket a gépeket, az tudja, hogy a Primó egy Spectrum utánzat volt. Ez a szakkör egész általános iskolámban elkísért, ahol egész jó eredményeket értem el. Azt hiszem, szerelmes is lettem a kémia tanárnőbe. Aztán remek ismeretséget kötöttem a család egyik barátjával, akinek szintén Spectrum-ja volt. A közelben egy faluban lakott lányaival és mittudomén hányadik feleségével. A macskának elég volt, ha ránézett a gépre, és már kapott is egy pofont. Bezzeg én ott tanulhattam az első Spectrum-os dolgokat, és ha egy-két μMagazint nem sikerült beszereznem, ott mindig megvolt. Eközben megkaptam életem első számítógépét: elmentünk Bécsbe, a Maria Hilfer Straße egyik remek boltjába, ami talán a Radio Budapest nevet viselte. Milyen furcsa, hogy magyarul beszélt az eladó. Huh, ez egy kicsit összefolyik, de azt hiszem, hogy ez később volt, mikor a Spectum 128-ast kaptam meg egy remekbe szabott borostyánsárga 12"-os monitorral. Mindenesetre a gép megszerzésétől kezdve egy barátommal gyártottam nyakra-főre a Basic programokat. A kedvencünk a lóverseny volt. Nyolc vízszintes vonal hét sávot jelölt ki, ahol egy-egy képpont volt a ló. Minden ciklusban véletlenszerűen ugrott egytől négy képpontig minden ló, és lehetett rájuk fogadni. Már csak Riskokó nevére emlékszem. Tehát kitanultam a Basic minden csínját-bínját. Aztán egyszer csak kiderült, hogy van ám a környéken, a Panelosban Spectrum klub. Hohó, remek, minden hétfőn vittük a számítógépet, a monitorként funkcionáló kistévét, meg egy kiérdemesült magnót. Illetve az vitt, akinek volt ilyenje. Eleinte nekem még nem is volt gépem, de már volt egy rakás kazettám tele játékkal. Aztán egymás után kiszállt az összes öreg róka, aki mind tudott gépi kódban programozni, és bármilyen programnak meg tudta mondani az örökélet POKE-ját. Így távozott Paál Dávid, Svarc, majd Enos is. Dávidnak jó haverja voltam, de Svarc volt az, aki miatt megismertem a Z80-as processzor rejtelmeit. Aztán mikor már kiszállt minden nagy ász (mind nagy koponya volt, így utólag csak annyi a bökkenő, hogy rossz lóra tettek), akkor elkezdtem én is gyártani a demókat. Voltak mindenféle scroll-ok, ráncigáltam a képeket, a Sinclair User Hogy a francba… c. rovatának első számú olvasója voltam, és már a kereten csináltam a flikk-flakkokat (ez nem C64, ahol kirakod a sprite-okat, itt összesen egy halt utasításod van, meg az assembly utasítások megadott CPU idői), mikor életemben először úgy éreztem, hogy lefölöztek. Pontosan a Players egyik programozója volt, név szerint Andy 'DM' Severn, vagy ahogy ő írta: &3. Nos, a becenevem családneve innen származik. A dolog roppant banális volt: előbb írta meg a pattogó scroll-t, mint én. Tehát ott voltam rengeteg tudással a Z80 processzorral, némi Spectrum ULA ismerettel, és még mindig azt képzeltem, hogy ezzel az ismerettel rengeteg játékprogramot fogok írni, és ebből veszem meg a Ferrari-t. Ki programozik Assembly-ben?A végén már fejből tudtam egy kb. 30 bájt programot, amivel minden programot le lehet másolni Spectrum-on. Magam írtam. A Z80 kódtáblát kívülről fújtam (ami később persze jól jött a főiskolán). Ekkor olvastam egy cikket az akkor már halódó μMagazinban, ami talán már az Alaplap néven futott, ami a programozási nyelvek művelői, és az általuk szerzett-generált pizza közt volt. Arra emlékszem, hogy akkor még azt sem tudtam, hogy mi a pizza. Mindenesetre megragadott az, hogy aki valami negyedik generációs programnyelvben írja a programot, az biztos csak házhozszállított pizzát eszik, míg a C programozó valószínűleg élesztőből, lisztből és vízből készíti az étket. A gépi kódban programozó valószínűleg a kovászt is maga készíti, és a komlót is, amiből a sört főzi. A kenyérsütésAz egész úgy kezdődött, hogy saját (értsd: nem lakik más itt) albérletbe költöztem. Itt aztán gyorsan kiderült, hogy van egy Hauser BreadMaster berendezés, amivel állapotát tekintve valószínűleg már a dinoszauruszok is kenyeret sütöttek. Innen-onnan körbejárva nem derült ki, hogy működik, és ezt az eszközt jó másfél évre félreraktam. Aztán beszereztem egy Doktor Oetker-féle kenyérfélékről szóló receptkönyvet, amiben megismertem a liszt, a kovász, és egyéb dolgok rejtélyét, és voltak benne kenyérreceptek is. Mondanom sem kell, a kenyérreceptek nem váltak be, egész addig, amíg szüleim meg nem vették a saját kenyérsütő gépüket. Nos, abban volt recept. Hol ment, hol nem ment. Otthon (szüleimnél) többnyire ment, itthon (az albéreletben) többnyire nem. A kenyér elfelejtett teljesen megkelni, és rendszerint megsülni sem volt ideje. Elkezdtem kísérletezgetni. A programozásnál megszokott módszerekkel elkezdtem hibát javítani. A kiindulási alap az volt, hogy mivel a folyamatot tudom befolyásolni, valószínűleg ott van a hiba.
Kiderült hát, hogy a berendezésben van a hiba! Sebaj, úgyis költözöm, leadom a használhatatlan gépet, majd veszek másikat. Addig is, kitapasztalom a sütőben készült kenyérfélék rejtelmeit. A receptA géppel sütött kenyér alapreceptje a következő:
Látható, hogy az egyszerűbb kenyéren kívül reggelre nemigen fog elkészíteni semmit a jó berendezés, hiába volt ez írva a dobozra. Én ezért nem éjszakára programozom be a gépet, hanem munka után közvetlenül (kb. 5 órakor): így nem reggelire, hanem vacsira lesz friss kenyér, de reggelinek sem lesz rossz. KovászBár még magam nem próbálkoztam kovász készítéssel, predesztinálva vagyok rá, és a komlót is magam fogom megtermelni, ahogy régen olvastam. Több fajta leírást találtam már kovász készítésére, de eddig két fajta látszott egyszerűen kivitelezhetőnek:
A többi hiányosságai (pl. nem kenődik a keverőtál oldalára annyi tészta, amit össze lehetne gyúrni, megmiegymás), és azon követelménye miatt, hogy már egyszer kellett lennie kovásznak, inkább kihagyom a listából. TapasztalatcsereA kenyérsütési tapasztalataimat előszöris a szüleim Clatronic típusú készülékének leírásából szereztem, de rengeteget tanultam a forum.index.hu -> Konyhaasztal -> Mindennapi kenyerünk topicból is. Tapasztalataitokat, véleményeteket szívesen várom mind a fórumon, mind az én e-mail címemen is. A többiekHa azt hiszitek, hogy egyedül vagyok az ilyen dolgokban, akkor a tévedés bizonyítására, és nem különben ezen más oldalak méltatására álljon itt néhány kellemes színfolt az internetes főzőcskézők számára: | |||||||||||||||||||